Egri szállodák: Egerszallodak .hu
„Be kell Egerbe mennem! Mert ennyi édes vonzerőnek Szívem nem állhat ellen” írta Petőfi Sándor is az „Eger mellett” című versében.
Egri szállodák keresése:
Egri borvidék
Az Egri borvidék mintegy 6040 hektárnyi szőlőültetvénye a Bükk hegység déli lankáin terül el. A borvidék két eredetvédelmi körzetre, az Egrire és a Debrőire tagozódik, így Eger várost és a következő 19 községet foglalja magába: Andornaktálya, Demjén, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros és Szomolya az Egri, illetve Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Verpelét, Kompolt és Tarnaszentmária a Debrői körzetben.
A borvidék központja Eger.
A város és környéke híres történelmi borvidék. A lakosság csaknem 1000 éve foglalkozik szőlő- és bortermeléssel olyan kiváló borokat termelve, mint az Egri Bikavér, az Egri Leányka, Debrői Hárslevelű, Egri Chardonnay, Egri Cabernet franc és sauvignon, Egri Merlot, Egri Kékfrankos és Kékmedoc. Az egri borvidék a rendszerváltozás után rendkívül gyors fejlődésen ment át. A szőlőültetvények területe a hagyományos és az új fajták legjobb termőhelyekre történő újratelepítésével jelentősen növekedett (Nagy-Eged, Pajdos). A fejlett nyugati borkultúrákban működő AOC rendszert meghonosították. Az egy nagy állami borászati vállalat mellett több száz közepes és kisméretű borászat megalapításával és látványos fejlődésével a borvidék borainak minősége jelentősen javult. A legöregebb borospincék kora a 400 évet is meghaladja, de napjainkban is vájnak még új pincéket. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy
Eger a borok bástyája
Klíma: Éghajlatára jellemző, hogy viszonylag későn tavaszodik, száraz jellegű.
Talaj: A hegy- és domboldalakon, főleg miocén korú riolittufán, ezenkívül agyagpalán, nyirokon kialakult fekete színű, mészben szegény nyiroktalaj, barnaföldek, agyagbemosódásos barna erdőtalajok stb.
Kóstolótippek
Kitűnő Bikavért kóstolhatunk Bakondi Endre, a Kőporos Borászat, az Ostoros-Novaj Bor Zrt., Simon József, Tóth Ferenc, Tóth István, Sike Tamás, St. Andrea Borászat, Demeter Pincészet, Juhászvin Kft., Kutató Intézet, Vincze Béla Pincészete és az Egervin Zrt. pincéiben.
Eger térsége számos kiváló borásznak ad otthont és megélhetést. Közülük is kiemelkedik Thummerer Vilmos, Gál Tibor és Vincze Béla. Az 1995-ben Év Bortermelőjévé választott Thummerer Vilmos Noszvajon készíti magas minőségű borait. Gál Tibornak 1998-ban, Vincze Bélának 2005-ben ítélte oda a Magyar Borakadémia, munkássága elismeréseképpen a megtisztelő Év Bortermelője címet.
Az Egri borvidékre ellátogató borkedvelő turistáknak pár jó tanács: a kihagyhatatlan látványosságok után, csodálják meg a riolittufába vájt borospincék sokféleségét, melyeknek a kis- és nagykőporosi, a kőlyuki, valamint a verőszalai pincesorok adnak otthont. Mindezek végeztével látogassanak el a Szépasszony-völgybe, keressenek egy hangulatos borozót, és élvezzék az egri borok eleganciáját, különleges zamatát.
Egri Bikavér
Az egri bikavér az Egri borvidéken termelt többféle kékszőlő fajta borából készülő borházasítás, amelyet meghatározása szerint egyik szőlőfajta borának karaktere sem dominálhat. Az egri bikavér készítése hozzávetőlegesen 130-150 éves múltra tekint vissza. Régebben a kadarka szőlőfajtára alapozott testes, erősnek tartott bor volt. Ma az egri bikavér bor jellemzően a magyar fajták közül kékfrankos, portugieser, kadarka, a nemzetközi fajták közül cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, valamint újabban a pinot noir és shiraz fajták borának változó arányú házasítása. Az egri bikavér név az Európai Unióban földrajzi árujelzőként bejegyzett, védett eredetű minőségi bor, készítésének módja szabályozott és ellenőrzött, a megnevezést az Egri borvidéken kívüli termelők nem használhatják. Az egri legenda szerint a bikavér elnevezés a török időkből származik: az egri várat az oszmán túlerő ellen védő vitézek megerősítésére a vár kapitánya, Dobó István vörösbort hozatott fel a pincékből. A törökök látták, hogy az italtól a vitézek új erőre kaptak, és babonásak lévén, a lecsurgó vörös folyadékról azt hitték, a bikák vérét issza az ellenfél. A legenda aligha igaz: hazánkban a török hódoltságig kizárólag fehérbort termeltek, a kadarka fajtát, valamint a vörösbor készítésének technológáját a török elől menekülő rácok által terjedt el borvidékeinken. A bikavért adó szőlőfajtákat felsoroló legkorábbi adatok 1912-ből származnak. Ezek a kadarka mellett a nagyburgundit, a cabernet-t és a merlo-t említik. Az 1958-ban kiadott Mezőgazdasági Lexikon szerint kadarkából, nagyburgundiból, oportóból, cabernet-ből és medoc noirból áll. Pommen-Matuska kötete úgy véli, hogy 70% kadarkából, 15-20% nagyburgundiból és 10-15% medoc noirból állítják elő. Csizmazia József szerint a bikavér "alapbora" a kadarka, körülbelül 60 térfogatszázalék erejéig. A szőlőrekonstrukció és az azt követő szőlő- és borkultúra igazi egri úttörői a régi, jól bevált és nagy hírű vörös bor készítésére, és annak továbbfejlesztésére helyezték a hangsúlyt. Korábban jól bevált eljárásaikat ötvözték a világhírű dél-franciaországi tapasztalatokkal, mely szerint az igazán jó és szép vörös bort csakis többféle, de megfelelően összeválogatott szőlőfajta borának egybedolgozása adja. A filoxéravész előtti időszakban, a XIX. század során kialakult s leírt jó minőségű vörös borkészítés alapelvének korszerű továbbfejlesztése eredményeként alakult ki Grőber Jenő szőlőbirtokos pincészetében a mai értelemben vett bikavér.
Az a tény, hogy Grőber Jenő nevéhez köthető ennek a világhírűvé vált egri borkülönlegességnek a megteremtése, nemcsak családi hagyományként őrződött meg, megerősíti ezt Csizmazia József a Szőlészeti Kutató Intézet Egri Kísérleti Gazdaságának tudományos munkatársa is egy 1957-ben megjelent cikkében. Azon a tényen egyébként, hogy Eger egyik legjelentékenyebb pincészetében alakult ki a bikavér, nem lehet csodálkozni, mert a minőségi szőlészet és borászat meghatározó feltételei Grőbernél kumulálódtak a legmagasabb fokon: a megkívánt több szőlőfajta termelésére alkalmas nagy kiterjedésű birtok, kellő tőkeerő, jó gazdasági felszerelés és korszerű szakmai ismeretek. Grőber Jenő volt az, akinek a nevéhez fűződik a bikavér egyik lényeges komponensének, a medoc noirnak Egerben való elterjesztése. Magasfokú szőlőgazdasági ismereteire mi sem volt jellemzőbb, mint hogy elsőnek kísérletezett az országban a szőlőültetvények öntözésével, sőt egy szőlőmegmunkáló ekekapát is konstruált.
Grőber és társainak az érdeme egyébként, hogy a filoxéravész utáni újjátelepítés során, amikor a fehér bort adó fajták háttérbe szorították Egerben a vöröset, az utóbbi kultúráját nemcsak felkarolták, szorgalmazták, de azt gazdaságuk révén tovább is fejlesztették.
A két világháború közti időszak legnevesebb bikavér-termelője Borhy-Braun Béla volt, aki számos nemzetközi díjat is nyert borával. A borhy-féle bikavér alapja a kadarka volt, ez több mint 50%-át adta a bornak.
A második világháborút megelőzően mind Szekszárdon, mind Egerben termeltek bikavért, a tervutasításos rendszerben azonban eldöntötték, hogy az Egri Bikavérből exportmárkát csinálnak, így a Szekszárdi bikavér név használatát nem engedélyezték, sőt száműzték a szakirodalomból és a lexikonokból is.
A bikavér ebben az időszakban a kommunista gazdálkodás áldozata lett. A szőlőalapanyagot nagyüzemi módszerekkel termelték meg, a túlterhelt tőkék és a túl korai szüret okán az alapanyag gyakran éretlen volt, ami miatt a cefrét cukrozták, sőt gyakran avináltak is (finomszesszel növelték az alkoholtartalmat). A szőlőtermesztés lehúzódott a könnyebben megművelhető, ámbár kevésbé jó gyümölcsöt adó helyekre. 1960-as évek végéig a bikavér alapanyagát még mindig a kékfrankos, a kadarka, a medoc noir és a kékoportó fajták adták, a bor érlelése fahordókban történt.
A második ötéves terv időszakában Egerben nagy területen végeztek szőlőrekonstrukciót, ekkor terjedt el a középmagas és magas kordonművelés. A gazdaságtalan művelhetőség és gyengének tartott borminőség miatt a kadarka és a medoc noir kiszorult a termelésből, helyüket a cabernet sauvignon és a cabernet franc vették át. Az 1978-1980-as időszakban, az un. Bikavér-program keretében ismét jelentős szőlőtelepítések történtek, amikor is a nagyüzemi termelésnek és az igénytelen termesztési eljárásoknak legjobban megfelelő kékfrankos, zweigelt, kékoportó és merlot fajtákat telepítették. Ebben az időszakban a borok gyakran nem kaptak fahordós érlelést, acél- és betontartályokban való tárolás lett a jellemző.
A tervgazdálkodásos időkben létrejött az egri borkombinát, amely monopolhelyzetben hozta forgalomba az egri bikavért. Ebben az időszakban az Egri bikavér megjelölés lajstromozott védjegy volt. Miután létrejött a hegyközség, az 1990-es években a Legfelsőbb Bíróság elrendelte a védjegy törlését. Jelenleg az Eger szó (és melléknévi, egri változata) földrajzi árujelzőként van lajstromozva, így a területen termelő valamennyi borász alanyi jogává vált az egri bikavér megjelölés használata a termékleírásnak megfelelő minőségű borra. Az egri bikavér nem borfajta, ezért a megjelölést az egri borvidéken kívüli termelők nem használhatják.
Web: www.egerszallodak.hu
